Vége a mézesheteknek
Aki még emlékszik (de ha nem, ide kattintva felidézheti), mivel indult ez az úgynevezett Svarcgelb-sarok rovat itt a blogon, tudhatja, hogy a kulcsfontosságú gondolat (amibe, mint hiú író a saját jól hangzó mondatába, beleszerettem) az a hasonlat volt, miszerint Thomas Tuchel edzősködése a Borussia Dortmundnál, olyan, mint amikor egy párkapcsolati kérdésekben szinte tapasztalatlan, rutin nélküli és egy nagyon is tapasztalat valaki jön össze.
Amikor azt az bejegyzést írtam, a legelső Bundesliga fordulón és az Európa Liga selejtezők utolsó körének első meccsén voltunk túl (ez utóbbi adta egyébként az apropót), és óvatosan, visszafogottan reméltem, hogy az abszolút újonc FC Ingolstadt ellen akár olyan gólkülönbséggel is nyerhet a csapat, amivel megelőzheti még a Bayernt is.
Ez végül így is történt. Az Ingolstadt ellen 4:0-ra, a Hertha ellen 3:1-re, a Leverkusen ellen 3:0-ra nyertek a srácok, s ez bizony aa Bundesliga első helyet jelentette, mivel a Bayern kevesebb gólt lőtt ez idő alatt. Az Európa Liga is jól ment: az Odds BK ellen hazai pályán végül 7:2 lett a visszavágó, és az első csoportmeccsen a Krasznodar ellen is összejött a 2:1.
Aztán megszületett az első döntetlen, aztán a következő, meg a következő... mindez ráadásul úgy, hogy az edző kockáztatott, és nem jött be az ötlet. (Legalább is, ha a rövidtávú célokat, pl. az adott meccset megnyeri, a tabella első helyén maradni, stb, vesszük.)
Tuchel azonban határozottan kiállt az ötlete mellett: "Nem egy meccs erejéig, hanem egy egész szezonon keresztül vagyok edző." - nyilatkozta a Hoffenheim és Darmstadt elleni meccsek között tartott egyik sajtótájékoztatón, utalva arra, hogy a hármas (a válogatott játékosok esetében négyes) terhelés (bajnokság, kupa, nemzetközi meccsek) problémáját nem szabad elbagatelizálni, Ő úgy ítélte meg, most kell néhány sztárt a kispadra ültetni, és ezzel egy időben persze az alapvetően kispadosok számára játéklehetőséget nyújtani.
Ne feledjük, a csapat már július óta nemzetközi tétmeccseket játszik. A Szaloniki elleni idegenbeli EL-meccsre egyébként Mats Hummels, Sokratis, Shinji Kagawa, Ilkay Gündogan és Pierre-Emerick Aubameyang el sem utazott, a görögök elleni egyenlítő gólt viszont épp az a Gonzalo Castro rúgta, aki az elmúlt hetekben igencsak csalódott hangnemben nyilatkozgatott arról, hogy meglehet, rosszul döntött, amikor a csapathoz igazolt. Amúgy a csoportelsőség a döntetlen ellenére is megvan, ha minden jól megy, tényleg csak az idegenbeli meccsek miatti utazási nehézségek (Szaloniki még semmi, de Krasznodar, sőt az azerbajdzsáni Qäbälä, vagy más átírás szerint Gabala azért már tényleg nem a szomszédban van) okozhatnak bosszúságot, ahogyan arról Michael Zorc is nyilatkozott a sorsolás után.
Ettől függetlenül valóban véget értek a mézeshetek (ezt most arra az új edzővel sorozatban megnyert 11 tétmeccsre értem), jönnek a dolgos hétköznapok, amikor nem feltétlenül teljes az egyetértés egy-egy döntés esetében (például a csapatkapitány Hummels a Darmstadt elleni döntetlen után eléggé kritikus hangnemben nyilatkozott arról, hogy szerinte nem volt elég akaraterő a csapatban), ráadásul még nem is biztos, hogy beválik egy-egy ilyen ötlet. Az első igazán komoly nagy erőpróba pedig még csak most jön: a vasárnapi meccs a Bayern ellen, Münchenben.
Érdekes figura Thomas Tuchel, ez a "törékeny aszkéta" (ezt így igazából egy Matze Knop-féle paródia megtekintése után fogalmaztam meg, de hát attól jó egy paródia, ha valami nagyon esszenciálisat képes megragadni), bármelyik korábbi BVB-edzőnél jobban figyelek a szavaira. Például amikor az Ingolstadt elleni győzelem után arról beszélt, örül, hogy a srácok nem szontyolodtak el, amikor egy-egy ígéretes támadást mégsem sikerült góllal befejezni, hanem mentek újra és újra előre (az eredménye ennek végül négy gól lett). Akadhat persze olyan ember, aki számára mindez bullshit, de szerintem mindazok, akiknek folyton ötletek cikáznak a fejükben, ám képesek szörnyen elkenődni, ha ezek egyikével a nagyvilág elé állva nem egészen úgy sikerülnek a dolgok, ahogy szerették volna, érzik, érezhetik ennek a mondatnak a jelentőségét.