Bezzeg a németeknél!



Merthogy Az élet sója egy fejlődési folyamatot ír le, mondhatnánk úgy is, hogy egy város kilábalását a önnön kiskorúságából. A sójáról híres városka, vagyis pontosabban polgárainak összessége, ahogy gyarapodott, és ennek következtében még inkább gyarapodott és terjeszkedett volna, közben azzal szembesült, hogy saját ügyeiben nem dönthet maga, másoktól - egyháztól, arisztokratáktól - függ. A tárcák tehát a civil öntudat kialakulásának, a polgárosodás folyamatának egy fontos szeletét mutatják be a városka egykori életmódjának ismertetésén - sokat foglalkozik a szöveg például a harangokkal, mikor melyiket használták, mit szimbolizáltak - keresztül. Ez persze nem csak fényes diadalmenet, vannak bizony kényes, nem igazán büszkélkedésre okot adó pontok is (pl. hamisan vádolják egy kolostor lakóit). Ám a felnőtté válás folyamata nem azáltal lesz sikertörténetté, ha mindig helyesen, példamutatóan cselekszünk, és sosem hibázunk, hanem ha tanulunk abból, ha valami - akár jó szándékból vezérelve is - rosszat teszünk. Ebből a szempontból pedig sikertörténetként értelmezhető, ahogyan a közösség három vezető személyisége távol tudta tartani a lutheri reformáció utáni polgárháborús állapotoktól, valamint a vallási megújulás szélsőségesebb irányzataitól ezt a bizonyos, a protestáns hittel amúgy igencsak rokonszenvező városkát. 
A teljes cikkem a prae.hu oldalán érhető el>>>

Kapcsolódó:
Instagram-videó, amelyben a könyv kinézetéről beszélek
Üzemeltető: Blogger.