Habarnica és stokfis

Hogyan választ magának párt egy királylány, aki imád sütni-főzni? Aki jól figyelt Szegedi Katalin Kocsonyakirályfi című könyvének az újbudai Karinthy Szalonban tartott bemutatóján, még erre is választ kaphatott, miközben a könyv létrejöttének apró kis műhelytitkaiba is bepillantást nyerhetett.  



Akiket nem csak a belbecs, de a külcsín is vonz egy könyvben, minden bizonnyal örömmel veszik majd kézbe a Csimota Könyvkiadó gondozásában megjelent kötetet. Szegedi Katalin a mesék írója és egyben illusztrátora úgy fogalmazott, hogy mióta kézhez kapta a könyvét, azóta babusgatja, ölelgeti, annyira örül, hogy ilyen jól, ilyen szép kiadványban sikerült az elképzeléseit megvalósítani.

Elmondása szerint amúgy is ez a könyve áll hozzá legközelebb, hiszen főszereplője, az egyáltalán nem szokványos életet élő királylány karakterébe tulajdonképpen saját magát írta bele. Az ötlet is onnan származik, hogy főzőcskézés közben egyszer csak történetek kezdtek kavarogni a fejében. Nem véletlen, hát, hogy szerzőnek és hősnőjének "gyanúsan" hasonló az ízlése akkor is, ha például a lecsó elkészítésének módjáról van szó.

A másik ilyen árulkodóan közös jellemvonás, hogy egyikőjük sem szereti pontosan követni a szakácskönyvek utasításait. A mesebeli királykisasszony így aztán még saját szakácskönyv írásába is kezd. miközben édesapja, a király szeretné őt férjhez adni. Azonban ebben a modern mesében a szokásos próbatétel egy szakácsverseny, amelyen egy francia szakácsot kell legyőzni. és a hős lovagoknak is a spejzban akad megküzdenivalójuk. És mivel a Kocsonyakirályfi modern mese, természetesen semmi sem úgy alakul (vagy talán legvégül mégiscsak?), ahogyan azt megszokhattuk.

Szegedi Katalin belevitte alkotásába a régi papírok és a régi szakácskönyvek iránti vonzalmát is. A könyv lapjainak régies hatása is ennek köszönhető, bár a szerző szerint ez volt a munka legunalmasabb része: beszkennelni, majd kinyomtatni a saját gyűjteményében található régi papírlapokat, hogy aztán azokon rajzolja meg a történethez megálmodott képi világot. Sokkal izgalmasabb volt ezzel szemben a pepecselős, "mütyürkézős" alkotói fázis a különféle apró kompozíciókkal, melyeket alapvetően nem digitálisan, hanem kézzel fogható, valós mivoltukban állított össze, majd készített róluk fényképet. Mindez olyan élvezetes munka volt, melybe könnyen belefeledkezett. Máskülönben a koncepció inkább egy vázlatosabb képi világ volt, s Szegedi Katalin ezenfelül igyekezett nem túl szép királylányt rajzolni, hogy főszereplője ezzel is eltérjen a szokványos mesebeli királykisasszonyoktól.

A mütyürök így néznek ki a valóságban:


És ilyen lett - most itt éppen a vödörből kiugró halacska - a könyvpapíron:




Ugyancsak régi szakácskönyveket idéz meg a tudósításom címében szereplő két szó is. A mesében a királylány is értetlenkedik több más kifejezés mellett ezeken a szavakon, a bemutatón pedig a játékos kedvű hallgatóság maga is megpróbálkozhatott a furcsa szavak jelentésének kitalálásával. Mivel én siettem tovább egy másik programra, így nem tudhattam meg, végül is mire utalnak e kifejezések, de ennyi titokzatosság egy mesekönyvnek nem árt. (A még ráérősebbek egyébként még a könyv világát megidéző ételekből is csipegethettek a bemutató beszélgetés után.)

A jelen könyv tizenkét egymáshoz kapcsolódó mesét tartalmaz. Ez a mennyiség - amely így aztán egy év történetét fogja át - válogatás, szűkítés eredménye, nem csak szöveg, de a hozzájuk tartozó illusztráció esetében is.  Szegedi Katalinnak voltak még további ötletei is, ugyanakkor nem tervezi ennek a kötetnek a folytatását. Legközelebbi munkája Lenka é Palkó történetének színpadi változatához készített bábtervek és színpadi látvány. Az előadás a zalaegerszegi Griff Bábszínházban lesz majd látható.

 A Kocsonyakirályfi hat éves kortól ajánlott olvasmány.  
Üzemeltető: Blogger.