A tavasz 3 legjobban várt magyar filmje

Szubjektív válogatás az idei gazdag filmtermésből.



Testről és lélekről
(rendező: Enyedi Ildikó, bemutató: 2017. március 2.)

Enyedi Ildikó rendező 17 évvel a Simon mágus után jelentkezik új filmmel. A Testről és lélekről  a nemzetközi premiere az épp most zajló Berlinálén volt, kiváló kritikákat kapott, úgy hírlik, esélyes az Arany Medvére is.

A történet két zárkózott, sérült ember egymásra találásáról szól, akik egy helyen dolgoznak, és ugyanazt álmodják, álmukban, két szarvas testében élve egy párt alkotnak. Az introvertált emberek közeledési kísérletei mindig jó alapot biztosítanak egy szép, az érzelmekre mélyen hatni képes filmhez. A trailer alapján nem csak a színészek játéka, de a zenei aláfestés is bizakodásra adhat okot e tekintetben.


A nő főszerepet Borbély Alexandra, a Katona József Színház színésznője  játssza, a férfit pedig Morcsányi Géza dramaturg, műfordító, a Magvető Kiadó volt  igazgatója, akinek ez az első filmszerepe.



Kincsem
(rendező: Herendi Gábor,  bemutató: 2017. március 16.)

Elég régóta foglalkozom a történelmi fikcióval ahhoz, hogy feltételezzem, minden idők legnagyobb költségvetésű magyar filmjét sokan fogják utálni. Ha kosztümös filmet nézünk, egy történetet a régi korokból, akkor közülünk sokan azt várják el elsősorban, hogy az a film a "na ez tényleg így történhetett" illúzióját adja. Egy olyan alkotás, amelybe készítői szándékosan kevernek bele nem abba a korba illő elemeket, jobb esetben inkább értetlenséget, rosszabban agressziót szokott kiváltani sokakból. Gondoljunk csak arra, micsoda fröcsögés volt többek között amiatt, hogy az Alföldi Róbert által rendezett István a királyban farmerben voltak egyes szereplők - persze tegyünk hozzá, hogy a műsor jellege folytán olyanokhoz is eljutott a produkció, akik nem igazán rutinos színházba járók (hogy diplomatikusan fogalmazzak).

Kincsemről - a film, mint a címből is sejthető, részint a világhírű versenyló történetét dolgozza fel - is nyilvánvalóan sok szó esik majd a mainstream médiában, és valószínűleg a költségvetése lesz az egyik állandó hot topic, ebből pedig könnyen következik, hogy az olyan nézői- befogadói elvárások, amelyek folyton a "hitelességet" (pontosabban annak egy számukra kellemes-kényelmes illúzióját) kérik számon egy filmtől, könnyen fenn fognak akadni az olyan apróságokon, hogy Fluor Tomi dalszöveget idéz az egyik szereplő. 



A film előzeteseiből jól érzékelhető, hogy ez egy deklaráltan szórakoztató kalandfilm kíván lenni, ami kicsit steampunkosra veszi a figurát, ezt elsősorban a Nagy Ervin által játszott főhős karaktere és megjelenése sugallja. A trailer alapján jó bulinak tűnik majd a film, de persze mindig benne van a pakliban, hogy bűn rossz alkotás kerekedik ki belőle.  


1945

(rendező: Török Ferenc, bemutató: Titanic Filmfesztivál, 2017. április 1, további vetítésekről még nincs hír)

Továbbmenve a múlthoz való viszonyunk boncolgatásában, meglehetősen paradox helyzet, hogy miközben sokan ki tudnak akadni azon, ha egy szereplő szándékoltan (!) inautentikus egy történelmi alkotásban, addig a múltfeldolgozás morális közösségi feladatával - és azt ezzel foglalkozó művekkel -  meglehetősen hadilábon állunk.

Az 1945 Szántó T. Gábor elbeszéléséből készült, az író a forgatókönyv-fejlesztésben is részt vett. A történet 1945-ben játszódik egy faluban, ahol épp a helyi kiskirály jegyző fiának lakodalmára készülnek. Közben a településre érkezik két zsidó férfi, és a film tulajdonképpen arról szól, hogy a falu lakosai hogyan reagálnak erre.

Ha jól működik a történet, akkor a néző is kénytelen szembesülni a közösségi együttélést érintő morális kérdésekkel.

A film központi karaktere a Rudolf Péter által alakított jegyző. s ha a filmről már megjelent kritikákra hagyatkozunk, úgy hírlik, hogy a színész élete egyik legnagyobb alakítását láthatjuk a filmvásznon.

Az 1945-öt szintén vetítik Berlinben (a fesztivál Panoráma programjában), de  már begyűjtött egy díjat pár hete egy Miamiban zajló zsidó filmfesztiválon.


+1 ráadás:

Egyszer volt Németországban (Es war einmal in Deutschland)

(rendező: Sam Garbarski , bemutató: még nincs időpont)

Nem magyar film, bár van egy fontos magyar kapcsolódási pont: Mácsai Pál is játszik abban az alkotásban, amely néhány koncentrációs táborokból visszatérő zsidó történetét meséli el. A trailer alapján igencsak provokatív, látszólag könnyed filmről beszélhetünk, de a történet aztán beleássa magát mélyebben is a felvetett problémákba, és feltehetőleg lesz egy-két csavar is benne.