10 könyv, amit el kell olvasni júliusban ([ön]ironikus-verzió)

A kulturális fogyasztási szokások terén nagyon-nagyon-nagyon nem szeretem a kell szó használatát, mikor könyveket, filmeket, színdarabokat, programokat, stb ajánlanak (általában női) magazinok, portálok. Annak a bizonyos klasszikus polgári műveltségeszménynek, melyben sokkal könnyebben behatárolható volt, hogy mit "illik" ismerni és ezek ismerete természetesen egyben ehhez a művelt polgári réteghez tartozás státusszimbólumának számított, már csak a romjain taposunk. Másrészt - részint a digitális kultúra előretörése révén  - a lehetőségek olyan mértékű gyarapodásának lehetünk tanúi, hogy csak kapkodjuk a fejünket, mi mindent olvashatunk, és hogy 37-38 évesen kénytelen vagyok belátni, hogy amit szeretnék valaha is, arra még három élet sem elég. 



De hát a magazinok sorra tolják ki a Könyvek, amiket el kell olvasni....típusú cikkeket, nyilván okos, racionális piaci/marketing megfontolásokból. (Apropó, itt jut eszembe: még az április Könyvfesztiválon, a Kis Könyves Éjen a Gdansk könyvesbolti kis FISZ-es összejövetelen nehezményezte, ha jól rémlik, Fehér Renátó - szerintem tök jogosan -, hogy a fesztivál idei könyvajánló cikkekben szinte kizárólag csak amerikai és skandináv szerzők szerepelnek, és a rendezvény fő "sztárvendégei" a környező országok írói említést sem érdemeltek, pedig, pedig...) 

És akkor egyszer csak belegondoltam ennek a sablonos cikk-címadási stratégiának a mélyebb értelmébe, milyen könyveket "kell" nekem mostanság elolvasnom. 

Aki jól figyel, végül is, kaphat egy könyvajánló listát is - bár egyáltalán nem  tutiramegmondós, ex catedra kijelentős módon. 

1. The Economics of Professional Road Cycling (ed: Damma Van Reeth- Daniel Joseph Larson, Springer International Publishing Switzerland, 2016.)

A véghajrájában járok országúti kerékpársporttal kapcsolatos könyvem írásának, de a Németország és a sportág kapcsolatáról szóló fejezetben (melyben egyértelműen a sport gazdasági aspektusai kerülnek előtérbe) még igencsak bizonytalan vagyok, úgy érzem, szükségem van még háttérinfókra. Friss könyv (ennél frissebb infókat már amúgy sem nyomtatott szövegből, hanem online felületről lehet szerezni), jól jön a tudás bővítéséhez. 

2. Zsadányi Edit: A másik nő - A szubjektivitás narratív alakzatai (Ráció, 2006.)       

Július (és augusztus) a disszertációm Rakovszky-fejezetéről (egészen pontosan  Rakovszky Zsuzsa A kígyó árnyéka című regényéről)  szól, ezzel bíbelődöm, ha épp nem a bringás könyvvel. Zsadányi Edit tanulmánykötetét is ehhez kötődően választottam ki.  

3. Séllei Nóra: A másik Woolf- Kulturális (ön)reflexivitás Virginia Woolf harmincas évekbeli szövegeiben. (Debreceni Egyetemi Kiadó, 2012.) 

Mert nekem mindig jók a megérzéseim! Megint egy olyan könyv - hány volt már ilyen, Istenem! -, amelyet lesz, ami lesz alapon vettem le a könyvtári polcról. Elsőre eléggé meredeknek tűnik, hogy Rakovszky regénye kapcsán olvasok ebbe a monográfiába bele. De aztán amikor Jan Assmann vagy Benedict Anderson munkássága is szóba kerül (jaja, pont Woolf kapcsán, ez engem is meglep), akkor mosolygok, hogy megint jó volt a megérzésem.      

4. Rakovszky Zsuzsa: Célia (Magvető, 2017.) 

Ha részben úgyis Rakovszky egyik regényéről szól a nyaram, akkor épp itt az ideje a legújabb, a Könyvhétre megjelent regényének megismerésének is. Nem tudok róla sok mindent előzetesen, de nyilván nem engedhetem meg magamnak, hogy ne olvassam el, szóval ez így most tényleg a tipikus "kell" kategória.

5. Tóth Krisztina: Párducpompa (Magvető, 2017.)

A könyvheti nagy lendületben kezdtem neki (könyvek tekintetében olyan vagyok, mint egy kisgyerek, aki beszabadult egy édességboltba, és mindenbe azonnal bele akar harapni). Az első szövegek alapján az idegenségről és az idegenséghez, mássághoz köthető sztereotípiákkal szembeni görbe tükör állításáról szól. 

Pontosan olyan szövegek, olyan történetek, amelyekről manapság nem lehet eleget beszélni, mert nem lehet, nem szabad, nem engedhetjük meg, hogy a eltérő életformákkal szembeni primitív gyűlölködés még a mostaninál is nagyobb lángra kapjon. 

6. Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája (Kalligram, 2016.)

Az  idegenség lesz a kulcsszó Jászberényi könyvében is, csak épp a fonákjáról, mikor az európai ember kénytelen ezzel szembesülni. Legalább is ez volt a szerző első könyvének, Az ördög egy fekete kutyának egyik fő tanulsága, értelemszerűen hasonló motívumokat/mozzanatokat keresek a második kötetben is. Az első néhány történet olvasása után azonban kicsit elbizonytalanodtam, úgy tűnik, ez a könyv elmarad az előző színvonalától, ráadásul, mintha nagyon beszűkülne a témakör is, ennél sokkal differenciáltabb volt e téren az első kötet. De majd meglátjuk, hogyan tovább. Még kb kétharmada hátravan.    

7. Horváth Sándor: Feljelentés (Libri, 2017.)    

Szépen, lassan, fokozatosan haladok előre ebben a mikrohistória eszközével dolgozó szöveggel. Nagyon-nagyon leegyszerűsítve a mikrohistória ugyanaz a történelemtudományban, mint a történelmi regény az irodalomban, azaz az irodalom és történelem metszete. A Feljelentés egy olyan emberről szól, aki besúgó volt a Kádár-korszakban, de története igazából a nyilas rémuralom idején kezdődik: akkor is épp besúgott, feljelentett valakit, egy szerencsétlen vasutast, akit aztán azon nyomban ki is végeztek. 

Ahol most tartok, ott épp véget ér a kivégzett vasutas életének, életkörülményeinek ismertetése. A történeti szakmunkát az is regényessé képes tenni, ahogyan például az áldozatról is találhatunk a kötetben fotókat, úgy érezzük tehát közel magunkhoz az ő egyéni sorsát, ahogy azt a regényhősökkel szoktuk. 

Később nyilván majd a besúgó életére kerül nagyobb hangsúly. 

8. Herczeg Szonja: Kis üdítő, kis krumpli (Scolar, 2017) 

Szintén  a könyvheti lendületben kezdtem az olvasást, aztán félbemaradt. Hasonlóan a mai, mostani, mindennapokból táplálkozó, attól nem kényszeresen eltávolító effektusokat használó (ez sajnos a magyar irodalom egyik sajátossága amúgy) szöveg, ízig-vérig "kortárs realizmus" (erről itt és itt pötyögtem nemrég néhány mondatot). Van a kötetnek egy szerkezeti érdekessége: ugyanazt a történetet egyik és másik szemszögből is elolvashatjuk. 

Látszik, hogy a szerző újságíró, sok-sok sztori van a birtokában, és szerencsére nem akarja "elművészieskedni", elitista lekezelőséggel megmondani a tutit.   Jó kötet ez, talán az eddigi legjobb első kötet, ami idén a kezembe került. 

9. Szívlapát antológia (Tilos az Á, 2017) 

Nem vagyok líraszakértő, sokkal inkább a próza érdekel, és az ott zajló folyamatokat tudom úgy-ahogy, szerintem egészen jól, átlátni. Úgyhogy kis túlzással egy olyan versantológia, mely a kamaszokat célozza meg, hogy ez legyen számukra a "bevezetés" a kortárs lírába, számomra is hasznos kiadvány lehet. Péczely Dóra, mint szerkesztő neve pedig gyakorlatilag garancia, hogy azok kerültek bele a kötetbe, akikről tényleg érdemes beszélni. 

Mindenesetre a hírek szerint már Répcelakon vár a könyv, most már csak nekem kell problémamentesen odaérnem.    

10. Philippa Gregory: The White Princess (Simon&Schuster,  2013.)

Noha van magyar változata, most kivételesen angolul. És rögtön az első döbbenet: az irodalmi alkotásokat kényszeredetten magas- és lektűrirodalomra osztó magyar irodalmi közegben szerintem nem feltétlenül a jó kategóriába sorolták ezt a szöveget. Olyan szép és szépen kibontott metaforák olvashatók a szövegben itt-ott, egyáltalán nem közhelyesek, sablonosak, csöpögősek, túlírtak (ami jelzőket ugyebár a lektűrirodalomhoz társítunk ama bizonyos idejétmúlt felosztás szerint), hanem szépek. Olyannyira, hogy be is jelöltem párat magamnak, ha úgy alakul, hogy lesz rá pár nyugodt órácskám, talán le is fogom őket fordítani magamnak, "a magam gyönyörűsíégére". 

Egyébként már-már magától értetődő, hogy a regény sokkal árnyaltabb, összetettebb, mint a belőle készült tévéfilm. A végére hagytam ezt a könyvet, de ez lesz az, amelyiknek valószínűleg a leghamarabb a végére érek. 
  
Üzemeltető: Blogger.