Tényleg, milyen jó kis blog lenne belőle!

De jó lett volna olyan blogba kezdeni 10-12 évvel ezelőtt, mint amilyet Szaniszló Judit is ír! Mondogatom magamban a mondatot, persze tudom jól, hogy butaság, mert én már akkoriban is, mikor ez még furcsaságnak tűnt, folyton magazin- vagy hírportálszerű projektekben gondolkodtam, nekem ilyesmire áll rá az agyam. De ez nem gátol meg abban, hogy azt mondjam - sőt! -, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy olyan projektem, mint ami Szaniszló Judit Beenged című kötetének alapjául is szolgál.


Napjaink egyik izgalmas irodalmi/könyvpiaci kihívása, hogy hogyan ültetjük át az interneten született és ott első alakját öltő ötleteket hagyományos könyves formába. A fiatal kortárs magyar irodalomban erre az egyik legjobb példa jelenleg Pál Dániel Levente Az Úr Nyolcadik Kerülete című könyve (itt írtam róla).  Mint a mesebeli lány, hoznám is, meg nem is ezt az összehasonlítást, hiszen az online kommunikációs felületek "fejlődésének", alakulásának más-más pillanatában született két ötletről van szó, úgy is tűnhet persze, mintha az almát hasonlítanám a körtéhez.   

Felmerül persze a kérdés, hogy egyáltalán szükséges-e tudnia az olvasónak, hogy a hosszabb-rövidebb, ügyesen, okosan egymás mellé szerkesztett szövegek egy blogból vándoroltak át egy könyv lapjaira? Nem feltétlenül, bár számomra akadt egy-két olyan darabja is a kötetnek, amiről sejtettem, hogy milyen apropóból készült, készülhetett, mint például a Nekem a magyar egyértelműen slam poetry szövege (nagyon-nagyon zárójelben: ez persze megint felszínre hozhatja a vitát, mennyire lehet írott formában felfedezni egy slam poetry alkotást, egyáltalán lehet-e: ez a szöveg annyira - tűzijátékszerűen -  túl volt zsúfolva a slamre jellemző szójátékszerű, részben popkulturális utalásokkal, ezzel pedig némileg  el is tért a könyv többi szövegétől, hogy próbaképp felolvastam magamnak, és mint kiderült, épp három percig tart). 

Folytassuk tehát a gondolatmenetet azon a nyomvonalon, hogy nem szükséges a könyv eredettörténetét ismerni, foglalkozzunk azzal, milyen jellemzőkkel bír a már kész, végleges kiadvány. A Beenged nagyon markánsan a nőiséget tematizálja. Már a kötet címe is feminin, bár erre csak a könyvet végigolvasva jöhetünk rá. Kissé csalóka az ehhez párosított könyvborító, hiszen a gangos házat ábrázoló képről könnyen arra asszociálhatunk, hogy a bejárati ajtón keresztül enged be valaki egy másik embert (vagy éppenséggel az olvasót, bár ha belegondolunk, például Nagy Kata Inkognitóablak című verseskötetében ügyesen használja női szimbólumokként egy ház részeit). Ám ha elolvassuk a címadó szöveget, megtudhatjuk, hogy nagyon is konkrét szexuális utalásról van szó: 

"Múlt héten megkértem, hogy adjon nekem mindennap egy szót, és majd leírom azt, ami arról eszembe jut, mert írni kell.[...] Új szót kértem. Beenged, mondja harmadiknak. Ahogy egy nő egy férfit, mondjuk úgy, mondja." (Beenged, 113.)

De más szövegekben is előjön a nemiség, nőiség és szexualitás tematika:

"Szeretnék férfiakról írni. Nem úgy, mint disznókról, és úgy, hogy az origó a le nem hajtott vécéülőke, hanem úgy, ahogyan a férfiak szoktak a nőkről. Nagyon tisztességesen tudok odalenni a férfiakért, nem egyért, nem kettőért, hanem számomra is meglepő módon, egyszerre szinte mindegyikért. Jajjcicák és gyöngyszemek. Megnyerő bennük a férfi (lsd tisztelem benned a nőt), kedves a kedvességük, sőt megkockáztatom, még a seggfixációjuk és a mellmagassági elbambulásaik is megnyerőek." (Szeretnék férfiakról írni, 13.)

Vagy éppen: 

"Tökéletes lenne, Reggel betenné nekem. Én azt mondanám, szeretem, felkelnénk együtt, és elkezdenénk egy tökéletes vasárnap délelőttöt." (Bele egyenesen, 73.)  

Ez a másodjára idézett szöveg azért is érdekes, mivel a benne használt feltételes mód révén párbeszédet kezd a nőkkel szembeni társadalmi elvárásokkal. Ezek a hol explicit, hol implicit elvárások egyébként talán leginkább a gyermekvállalással (vagy nem vállalással) kapcsolatos szövegekben csúcsosodnak ki, gondoljunk csak a Páratlan című klasszikus struktúrájú novella főszereplőjére, a tisztaságmániás (és egyéb kényszer cselekvésekkel küszködő) Klárára, aki nagyon szeretne gyereket. Vagy egy másik, egy önmegszólító szövegre: 

"Lapos a hasad, ki tudja meddig, azt szeressed, elapadnak ugyan belőle lassan a lehetőségek, s horpadt melled alatt a nagy testedben nem lesz lassan másnak, csak a milettvolnának és a mileszmadjhának." (Gyomlálunk, gazolunk, önigazolunk, 8.)  

Máskülönben is hangsúlyosak az élet hétköznapi beszédben gyakran "női csacskaságként" definiált apró banalitásai. Hogy a munkahelyen, az irodában, csupa női alkalmazottak közt a nap sztorija, hogy a női vécében vérfoltok látszottak a padlón. Hogy milyen színű bugyit vett fel aznap. Vagy a hétköznapi rutincselekvések, mint például a bolti vásárlás nem egyszerűn csupán megemlítése, hanem külön részletezése, elmagyarázása:

"Leli a Coopban vesz fehér kenyeret, mert ugyan kicsivel drágább, mint a csomagolt félbarna szeletelt a Lidliben, de a Lidl mégiscsak a Lidl, ott a menstruációkor valahogyan hátrányosan megkülönböztetik a női pénztárosokat, hallotta a múltkor a Coopban, valami piros szalagot kell olyankor a hajukba tűzniük. A Coop a falu éléskamrája, oda kell menni." (Bólogat, félreért, 70.) 

A Beenged szövegei ugyancsak határozottan női szemszögből közelítenek a magyar irodalomban igencsak fontos motívumnak mondható apa-tematikához:

"Apa vezet, én lány." (Részletkérdés, 33.)

 - ahol a lány kvázi igeként működik. Apa, Anya és a Gyuszó nevű kerekesszékes testvér - és természetesen maga Z. Leli (Szaniszló Judit Zetor Leila néven írja a blogot) egy családtörténet töredékeinek szereplői, melynek jól érzékelhető origója az apa halála. A karakterek újra és újra visszatérnek, ezáltal egységbe forrasztják a kötet szövegeit, azaz megint csak egy olyan kiadvánnyal állunk szembe, mely nem áll ellen annak, ha arra van késztetésünk, hogy egy kerek történetként olvassuk. (Ugyanakkor úgy vélem, hogy Szaniszló Judit területe kimondottan a kispróza, a töredékesség, mozaikosság.)  

Maradva azonban ennél az utoljára idézett mondatnál - és talán a többi példa is igazolja  - , Szaniszló Judit szemmel láthatóan igencsak ügyes kézzel bánik a magyar nyelvvel. A Beenged írásai tele vannak olyan bekezdésekkel, melyekre kénytelen elismerően csettinteni az ember: micsoda intelligens megoldás! Micsoda apró kis bravúr! Miközben egy lágy, nőies szövegről beszélhetünk, amely hamar otthonossá válik, igen, pontosan, beenged és átölel.

Mindez egy furcsa, paradox helyzetet eredményez. Egyrészt elcsodálkozhatunk azon, hogy ezek a virtuóz megoldások működni tudnak netes környezetben is? Mert hiszen nem arról beszélünk mindig, hogy az interneten publikált szövegekben a svung és az átütő erő (maszkulin jellemzők) a fontos és kívánatos? Másrészt azonban valahogy mégiscsak úgy tűnik, hogy  - látva a különféle címadási technikákat, különösen a ciklusok címeit,  az egyes szövegek formai változatosságát, egy adott téma speciális megközelítési módját  - ezeknek az írások az online felület az elsődleges létezési területe.

"A csábítani az nem videójáték.
A feldobni az nem levitáció.
A leesni az nem intenzív osztály.
Az őszintének lenni az nem vallás.
A gyónni az nem adóbevallás.
Az átlátni az nem jövő heti műsorújság.
A boldognak lenni az nem csokigyár." (Az nem, 16.)

Vagyis visszatérve az írásom elején feltett kérdésre: az olvasó, aki a könyvet veszi előbb kézbe, nem szükséges, hogy ismerje a kötet előzményeit ahhoz, hogy élvezni tudja a szövegeket, Szaniszló Judit Beenged című könyve egy különleges, egyszerre rendhagyó és egyben nagyon is hagyományos debütáló kötet (még kézirat formájában Petri-, megjelenése után Békés Pál-díjat hozott a szerzőnek). Ugyanakkor meggyőződésem, hogy még ennek az olvasói típusnak is legalább egyszer meg kell a fejében fordulnia olvasás közben, hogy a kötet darabjai milyen jól mutatnának egy blogban, egyes nyelvi megoldásai milyen sok lájkot és megosztást kapnának egy bármely közösségi médiafelületen.  

Szaniszló Judit: Beenged. Magvető, Bp., 2016.

(Az idézetek után az elektronikus kiadvány oldalszámai vannak feltüntetve.)