Majd a hercegnő!

"Mintha Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt" - áll Rhys Bowen Holttest a fürdőkádban című regényének borítóján a Publishers Weekly ajánlása. Magyarországon is népszerűek az angol arisztokrácia két világháború közti életéről szóló művek (akár könyv, akár film, vagy éppenséggel televíziós sorozat formájában), Lady Georgiana, a detektív hercegnő története pedig ügyesen simul bele ebbe a trendbe.   

Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie hercegnő egyik dédnagyanyja Viktoria királynő volt, következésképp  - ha nem is előkelő helyen, hiszen csak a harmincnegyedik - számon tartják a trónöröklési rangsorban. Épp betöltötte a huszonegyet, és most már azért mégiscsak illene szép lassacskán férjhez mennie egy herceghez. Csakhogy 1932-ben egyre kevesebb szőke herceg barangol Európa-szerte a fehér paripáján. Igaz, az se lenne baj, ha barna lenne, vagy éjfekete hajú és autóval közlekedne, de azért herceg legyen,  és lehetőleg ne abból a csóróbbik fajtából, amelyet hősnőnk Georgie és féltestvére, Glen Garry és Rannoch hercege is megtestesít. Mármint a rokonság  - köztük Mária királyné - számára mindegy hogy néz ki a leendő jövendőbeli, csak a pedigréje legyen rendben, mert amúgy Georgie nem lelkesedik az ötletért, hogy például a karót nyelt, halszájú román Siegfried herceg hites társa legyen. Mielőtt még partit szerveznének kettőjük összeboronálása céljából, a lány inkább meglép skóciai otthonából és Londonban próbál saját lábra állni.

Szó szerint, hiszen teljesen egyedül lévén londoni palotájukban, rá kell döbbennie, hogy eddig minden pillanatban szolgálók hada vette körül, és most meg kell tanulnia, hogyan kell befűteni, meleg fürdővizet készíteni, sőt, azt is, hogyan jut élelmiszerhez, mert ez nem az a kor (és nem is az a környék), amikor és ahol csak úgy leugrik az ember a sarki kisboltba egy doboz tejért meg más - egy fős háztartásnak való, kis tételben árult - alapvető alapanyagokért. A regény egyik vissza-visszatérő motívuma, hogy Georgie konstatálja - és időnként ennek a felismerésnek hasznát is veszi - hogy az előkelők hajlamosak levegőnek nézni a házi személyzetet. 

Mindezt persze nem pszichológiai mélységekbe alászálló lélektani vagy fejlődésregény formájában kell elképzelni, a könyv mindvégig bohókásan könnyed marad, egy jópofa, szórakoztató olvasmány, aminek valósághűségén nem érdemes sokat agyalni. Mindenesetre nagyon vicces jeleneteket eredményez, ha az ember a királyi család rokona, ám szegény, mint a templom egere, így audenciára is gyalog megy. (Itt jegyzem meg, fordításban kissé zavaró a királynő megnevezés Máriára, V. György feleségére, hiszen ő királyné.) 

Georgie egyébként csak félig arisztokrata: édesanyja egy volt színésznő, aki már elfogyasztott 4-5 férjet (maga sem számolja igazán), nagyapja pedig egy egyszerű, nyugalmazott közrendőr, akitől gyerekkorában távol tartották, de most újra fel kívánja venni vele a kapcsolatot. Aztán persze más rég elfeledett ismerősök is felbukkannak, méghozzá - ahogyan az egy tisztességesen megírt krimiben dukál - nem véletlenül. (Ugyancsak a regény vicces, vagy inkább bájosan groteszk rétegéhez tartozik, hogy úgy tűnik, ez a regénybeli London tele van Georgie-hoz hasonló elszegényedett fiatal arisztokratával, akik részben az újgazdagok sznobizmusát kihasználva élnek egyik napról a másikra.) 

Bár a királyné megbízza Georgie-t, hogy kémkedjen egyik hétvégi partin fia, David új szerelme, az amerikai Mrs. Simpson után (mint látható, akadnak a történetben valós történelmi személyek is, és plusz pont a helyes szőke görög hercegfiúcska megemlítése is, akit a királyné végül túl fiatalnak ítél meg hősnönkhöz képest - természetesen Fülöpről, a későbbi edinburgh-i hercegről van szó, II. Erzsébet férjéről),  a nagy nyomozásos kaland mégsem erről szól majd, hanem arról a holttestről, akit a lány saját fürdőkádjában talál meg. Az első számú gyanúsított pedig épp a féltestvér bátyó lesz, így Georgie-nak igyekeznie kell, ha meg szeretné menteni. 

Közben persze adódik szerelem és féltékenység, csók és könny, mígnem a szálak összeérnek, és mint minden krimi esetében, itt is bebizonyosodik, hogy már megint az első megérzés a nyerő, akármennyire is próbál gondolati tévutakra csábítani a szerző. 

Ha filmen látnám ezt a történetet, valószínűleg nem lenne hiányérzetem. A regény tele van vizuális poénokkal, például amikor Georgie egy overált vesz fel, de fel se merül benne, hogy miféle ruha ez, így aztán csupán a nadrág egyik szárába próbálja begyömöszölni magát. Persze nem szép dolog ezt mondani, de a lány további szerencsétlenkedései is vászonra valók, ahogyan a környezet, a miliő is, amiben mindez megtörténik.

Szövegként azonban az előzetes várakozásokhoz képest jóval csacskább, nem igazán csinál kedvet a tervek szerint sorozattá bővülő Georgie-történetek majdani olvasásához. 

Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban (fordította: Róbert Pál), Lettero, 2017 
Üzemeltető: Blogger.