Elmaradt a nagy durranás

Jó,jó, de nem az igazi. 



Az HBO-n  vetített Lőpor (Gunpowder) című háromrészes minisorozat az 1605 novemberi úgynevezett lőporos összeesküvésnek állít emléket. Egy tucatnyi katolikus férfi fel akarta robbantani a parlamentet, benne a királyt, királynét, trónörököst. Nem jött össze nekik (ez nem spoiler). 

Úgy hiszem, az egyik legnagyobb gond a sorozattal, hogy mintha eredetileg hosszabbra tervezték volna, és utólag kellett a mondanivalót három egyórás egységbe belesűríteniük. Pedig a mondanivaló érdekesnek tűnik: Robert Catesby (Kit Harington) és társainak szavai a vallási és lelkiismereti szabadság modern polgári eszményét tükrözik, ám ezt tradicionálisan a protestantizmushoz szokás kötni, itt meg ugyebár katolikusokról van szó, katolikusok küzdenek azért, hogy úgy gyakorolhassák a vallásukat, ahogy nekik tetszik. Ki is lóg a történetből itt-ott egy-két mondat, például mikor Catesby azt mondja a saját (tehát katolikus) papjának (Peter Mullan), hogy neki igenis joga van gyónni, szóval tessék most itten őt meggyóntatni - ez a fajta polgári öntudat számomra, protestánsként nehezen összeegyeztethetőnek tűnik azzal, amit a katolicizmusról tapasztalok. 

A polgári öntudat egyébként az a motívum, amire könnyedén fel lehet fűzni ennek a sorozatnak az értelmezését. Ahogyan például I. Jakabot (Derek Riddell), az ő gondolkodásmódját, életvitelét ábrázolja, egész jól érzékelteti azt a folyamatot - bár még csupán az elejét ragadja meg - , amely odáig vezet, hogy 4 évtized múlva errefelé királyt (Jakab fiát, I. Károlyt) fejeznek. 

Ez az egyik kiemelésre érdemes erénye a sorozatnak, a másik pedig Mark Gatiss. A Robert Cecilt játszó színész elsősorban Mycroft Holmesként lehet ismert a magyar nézőknek a Benedict Cumberbatch-féle Sherlock-sorozatban, itt pedig gyakorlatilag lejátszik a színről mindenkit. A király tanácsadójaként tevékenykedő államférfi az, aki felfedi az összeesküvést, miután már jó ideje figyelteti Catesby-éket. Gatiss félrehajtott fejjel játssza a karaktert, ami által unott és élveteg figura érzetét kelti, miközben valójában egy fürge észjárású, okos reálpolitikusról van szó, aki következetesen a korona (bárki fején is legyen az) érdekeit nézi. Más szituációban lehetne szimpatikus karakter is, de hát itt ugyebár a főhősök ellen van, így a néző könnyen tekinti őt ellenszenvesnek.    
  
Kínosan giccses ellenben az ő mindenesének (végrehajtójának, afféle "consigliere"-nek?) a karaktere (Shaun Dooley), egy felszínesen ábrázolt kétdimenziós fekete-fehér (ez esetben tehát fekete) figura, és nagyon aprócska dolgokon múlik csak, hogy végül nem fullad röhejbe, hogy hát itt minden kínvallatást, minden kivégzést személyesen ez az alak hajt végre a saját két kezével. 

Merthogy vallatás és kivégzés is van bőven, mindezt a maga nyerseségében ábrázolva, például, hogy Angliában ekkoriban még mindig dívott az a gyakorlat, hogy úgy akasztanak, hogy mielőtt megfulladna a delikvens, leveszik a kötélről, majd szépen kibelezik. Viszont megint csak a hihetőség határán mozog, hogy az egyik kínvallatott, akiről azt gondolnád, hogy kiszakították mindkét karját, nem sokkal később (miután látványos módon megszöktetik a börtönből) lazán rőzsét szed az erdőben. 

Nem igazán érzem dramaturgiailag a súlyát Anne Voux kisasszony karakterének, pedig könnyen gondolnánk úgy, hogy akit egy Liv Tyler szintű ismert színésznő játszik, kap elég valódi, tényleges játékidőt. A plátói szerelem motívuma közte és a bújtatott pap között kevés ehhez. Sőt kimondottan giccses, mert azok alól a vádak alól, melyeket mások a pap szemére vetnek - még maga Lord Cecil is -, hogy ő kényelmesen elborozgat, miközben vannak, akik vállalták és vállalják a kínhalált azért a vallásért, amit ő képvisel, nem fogja felmenteni az a magyarázat, hogy szerelemből maradt a nő mellett. Ez butuska "lányregényekbe" illő motívum.

Összességében azonban mégis azt mondom, hogy a Lőpor egy tisztességgel megcsinált iparosmunka, amelyből a már említett Mark Gatiss és talán-talán Derek Riddell emelkedik ki. Kit Haringtonról alapból nem mondanék semmit (se nem jó, se nem rossz, teljesen átlagos), de hát mégiscsak ő a sorozat "arca", így meg kell említenem, hogy nem mondanék róla semmit. Ja, de annyit mégis, hogy most már tudjuk, honnan vette a saját levágott műfejét  a múltkori áprilisi tréfájához

Üzemeltető: Blogger.