Történelemlecke élesben

(a cikk az első öt rész megtekintése után született)

Az Outlander című sorozat kapcsán első - felszínes - ránézésre adódik az örök kérdés: és te melyik korba mennél vissza? Aztán kiderül, hogy ez korántsem olyan faék egyszerűségű feltevés, mint amilyennek tűnik.



Egyrészt, mivel Claire (Caitriona Balfe), a sorozat főhőse nem önszántából megy vissza 1946-ból 1743-ba. Másrészt minél tovább rágcsáljuk a kérdést, rá kell jönnünk, ilyesmivel csak mi, európai (nyugati) polgárok játszadozunk képzeletben. Azok, akik műveltsége egyik sarokköve a történelem ismerete. 

Tehát 1946-ban járunk, épp vége a II. világháborúnak és a nővérként szolgáló fiatalasszony férjével, a történész Frankkel "második nászútra" megy Skóciába. Bár egy flashbackből kiderül Claire-ről, hogy nagybátyja, aki szülei halála után magához vette, régész, a lány pedig vele tartott az ásatásokra is, manapság pedig inkább a botanika iránt érdeklődik, azért sejtjük jól, hogy az  ő "foglalkozása" mostantól, a háború végeztével annyi lesz, hogy ő Mrs. Randall, a (leendő) oxfordi professzor felesége. (Skóciába amúgy azért mennek, mert Frank rákattant a családfa-kutatásra és egy 18. századi őse nyomára bukkant.)

Claire épp egy különleges növényt nézne meg egy hagyományőrző szertartás helyszínéül szolgáló, kövekkel teli helyen (v. ö. Stonehenge), amikor hirtelen szél támad, ő elájul, és egy másik korban találja magát. Itt válik érthetővé, miért pont 1946-ból indulunk: Claire ápolónőként szerzett tapasztalatai jól jönnek abban a világban, ahol - miként a fogadósné is mondja - 8-9 év felett a kislányoknak sem ép már a bőre. Az, hogy háború miatt kényszerült sokat megtudni az orvoslásról, kevésbé tűnik erőltetettnek ahhoz képest, ha mondjuk eleve egy a jelenben dolgozó orvosnő lenne. (Fun fact: a sorozat alapjául szolgáló könyvsorozat szerzője, Diana Gabaldon egy Doctor Who-epizódból merített amúgy ötletet készülő regényéhez.)

Persze ebben a történetben is kihagyhatatlanok azok a szükségszerű véletlenek, melyek továbblendítik a cselekményt: például, hogy Claire-t egy olyan kastélyba veti sorsa, amelynek ura, Colum MacKenzie (Gary Lewis) béna. Torz módon fejlődött, o-lábai vannak, melyre ugyan rá tud állni, és tud járni, de van annyi élettapasztalatunk, hogy sejthessük: mekkora fájdalommal járhat járni. Ráadásul, ha nem ő lenne a klán feje, egészen bizonyos, hogy már nem élne. 

A sorozat esszenciáját egyértelműen az adja, hogy Claire egy olyan 20. századi művelt középosztálybeli nő, aki még kortársaihoz képest is szabadabban nőtt fel nagybátyja mellett, és most teljesen más szokások közé kerül. Természetesen magas labda, hogy nő mivoltára hivatkozva - még akkor is, ha úrinőnek tekintik -folyton rendre akarják utasítani. A másik lényeges mozzanat pedig, ahogyan a műveltsége, a könyvekből szerzett tudása folyamatosan párbeszédbe lép a "valós" élményekkel és tapasztalatokkal. Például ahogyan rájön, hogy egy felkelést szervező klán életébe csöppent, és hogy történeti tapasztalatai alapján ezt a felkelést majd leverik. 

Van természetesen szerelmi szál is, bár eddig még eléggé közhelyes. Az egy okos elgondolás, hogy  a háború után Claire és a férje újra össze akarnak szokni (és az sem hat erőltetetten, hogy a múltban az első férfi, akivel összetalálkozik, épp a férje őse - szintén Tobias Menzies alakításában -, aki rögtön meg is akarja erőszakolni), sokat hozzátesz a nő karakteréhez is, hogy nem afféle buta csitri, mint például a két világháború közti magyar filmek unatkozó friss házas asszonkái. Ilyesmire egyébként utalnak a múltbeli szereplők is: arról a lányról, aki kinézte magának Jamie-t (Sam Heuhgan), azt mondja egy idősebb férfi, hogy még 50 éves korában is éretlen lányka lesz, míg Jamie-nek érett nőre van szüksége. Azt  ugyan már nem mondja ki szemtől-szembe, hogy olyanra, mint Claire, de ez a nézőnek nyilván egyértelmű. 

Merthogy ez lesz a múltbeli szerelmi szál, ami a klánfőnök unokaöccse és Claire között fog minden bizonnyal szövődni (illetve már most is szövődik). Azért tartom az első öt rész után közhelyesnek, mert jajj, de nagyon egyértelmű, hogy majd így lesz. Ugyanakkor tizenhat részes az első szezon, van még idő arra, hogy valami érdekesebb kisüljön belőle. Bár ha maradna, az sem lenne úgymond műfajidegen, hiszen a klasszikus történelmi regények (és mivel 1743-ban járunk Skóciában, természetesen eszünkbe kell, hogy jusson Walter Scott neve is) esetében is általában bárgyú a szerelmi szál.  

Ez persze ne tántorítson el senkit. Aki nem csak a történelmet szereti, de szívesen gondolkozik meta szinten is a történelmi ismeretek, műveltség mibenlétéről, egész biztosan sok érdekességet talál ebben a sorozatban. 

Üzemeltető: Blogger.