Leonardo Da Vinci kancsal volt?

Az úgynevezett időszakos exotrópia lehetővé tette, hogy mind kétdimenziósan, mind háromdimenziósan lássa a világot, s tudatában legyen az átváltásnak. 

Mivel a betegség lényege, hogy az egyik szem időnként kifordul, így a beteg nem tudja rögzíteni a szemének fókuszpontján a látni kívánt tárgyon , így ez azzal jár, hogy nem  érzékeli a mélységeket, sokkal inkább azt tapasztalja, amit a kétdimenzióság képes nyújtani látvány tekintetében.

Fontos az is, hogy Leonardo Da Vinci számára ez nem állandó, csak időszaki probléma volt,  így a magas intelligenciahányadosú alkotó tudatában lehetett a kétfajta látása közti különbségnek.

Christopher Tyler, az University of London kutatója a JAMA Opthalmology című tudományos folyóiratban publikálta erről szóló tanulmányát. Kutatásait olyan festmények elemzésével kívánta alátámasztani, melyeket Da Vinci feltehetőleg önmagáról mintázott (Salvator Mundi, Keresztelő János Ifjú harcos, Vitruvius-tanulmány). Az elemzések alapján -10,3 fokos kancsalságról beszélhetünk.

Nem Da Vinci az egyetlen festő, akivel kapcsolatban felmerült a kancsalság gyanúja, Pablo Picassóról, Rembrantról és Edgar Degasról is ezt gyanítják.