Mindannyian Simonok vagyunk
"Ebből a megközelítésből tartom nagyon fontosnak a könyv 1957 februárját megidéző [A kalauz itt nem volt többé kalauz.] címet viselő fejezetét. Főszereplője az a Simon, aki fegyveres felkelőként vett részt az előző őszi forradalomban. Ugyanúgy, ahogy annak a villamosnak a kalauza is, amelyen épp utazik. Mintha Nagy Gergely a Megáll az idő Malacpofa és az anya közti beszélgetésének ama híres mondatát ("Tudod, hogy én tudom, hogy te tudod, hogy mi tudjuk...") dramatizálná úgy, hogy nem csak azok számára nyer értelmet, akik benne éltek ebben a helyzetben, de a későbbi generációk tagjainak is. Hogy az emberek tekintetében egyszerre volt ott a bizalmatlanság érzése és a cinkos összetartozás tudata. Hogy nem lehetett tudni, ki dobott fel téged. S aki tette, vajon önként és dalolva, vagy kínvallatás kényszere alatt? És akkor mi történik majd veled? Bevisznek? Megint? Hányszor? Mennyi időre? De ha megúsztad a megtorlást, vajon minek köszönheted ezt? Vagy kinek? Ki döntött úgy, a megtorló fél hierarchiájának melyik szintjén, hogy te már nem kellesz? Nem lehet egyszerűen csak a legfelül álló emberre hárítani minden felelősséget, egy adott történelmi-politikai szituáció rengeteg ember döntésének és tettének következménye."
