Se túl sűrű, se túl híg ne legyen!

Műfordításról és átírásról, Shakespeare-ről és az ő műveit újra és újra kiválasztó rendezőkről , változó közízlésről ésváltozó nyelvről beszélgetett Nádasdy Ádámmal és Závada Péterrel Ott Anna a Hadik Irodalmi Brunch legutóbbi alkalmán.     



Bár odakint szomorúan szemerkélt a márciusi eső, a Hadik kávéházban igencsak derűs volt a hangulat szombat délben, köszönhetően annak, hogy az Irodalmi Brunch két vendége Nádasdy Ádám és Závada Péter szórakoztató módon mesélt egy első ránézésre sokaknak talán monotonnak, és unalmasnak tűnő tevékenységről.

A beszélgetés résztvevői között a kapcsolódási pont két Shakespeare darab: Nádasdy Ádám Ahogy tetszik és Szentivánéji álom fordítását is Závada Péter dolgozta át Kovács D. Dániel rendező felkérésére. Előbbit a Katona József Színház Kamrájában, másikat a Vígszínházban nézhetik meg az érdeklődők (további információkért érdemes a linkekre kattintani).

Adódik  a kérdés, vajon saját kedvtelésből fordít-e valaki, vagy felkérésre. Nádasdy Ádám saját elhatározásból foglalkozott Dante Isteni színjátékának fordításával (amelyért Artisjus Irodalmi Nagydíjat kapott nemrég), de ezt a nyolc éven át tartó tevékenységét meg-megszakította felkérésre írt munkákkal. Závada Péter pedig kizárólag felkérésre ír át darabokat, igazodva a rendező elvárásaihoz, még akkor is, ha szépirodalmi szempontból nem feltétlenül olyan megoldást alkalmazna. Bár ő már eleve magyar szövegekkel foglalkozik, ha van, akkor több fordításból is merít, de emellett belenéz az eredetibe is.

Újrafordítás és átírás a színházi élet természetes jelensége, még akkor is, ha egy rendező nem  kívánja nagyon (közéletileg is) aktualizálni a darabot, egyszerűen csak van egy saját koncepciója, hogyan szeretné viszontlátni azt az adott művet. Emellett persze változik a közízlés, például manapság már nemigazán láthatunk a színpadon  - kivéve, ha ez valamilyen kulcsjelenet esetében (pl. koronázás) indokolt - koronával a fejükön mászkáló királyokat. És természetesen változik a nyelv is, az újrafordításoknak fontos szerepe van abban, hogy ne terhelje meg a nyelvezet a darabot: a néző figyelmét ne az kösse le, hogy igyekezzen megérteni, konkrétan mit is mondanak a színpadon.

Shakespeare darabjai a magyar fordítástörténet szempontjából is érdekesek. Nádasdy úgy fogalmazott, hogy Shakespeare csak 1950-től kortársunk, a korábbi fordítók úgy érezték, archaizálniuk, saját koruk nyelvhasználatához képest régiesíteniük kell a szöveget. (a Shakespeare-fordítások felülstilizáltságáról szóló Nádasdy-előadásról  írt összefoglalóm itt olvasható, valamint ebben a tudósításomban lehet még szintén Nádasdytól érdekességeket olvasni.)  Ma viszont már annyira régi önmagában is, hogy már "elpattant a húr", hasonlóan a görög rámaírók munkásságához. 

És persze ne feledjük Kosztolányi Dezsőt és azt a hagyományt, hogy nem a szöveghűség a fontos, hanem hogy magyarul (is) szépen hangozzon valami. Ez az elgondolás még a mai napig tartja magát, ahogyan Závada Pétertől is hallhattuk: egy versfordításával kapcsolatban kikérte több ismerőse véleményét is, volt aki a nagyon pontos szöveghűség mellett érvelt, és volt, aki úgy gondolta, hogy a lényeg, hogy magyarul hangozzon a vers.    

Nádasdy igyekszik a szöveghez hű maradni, és azt pontosan visszaadni, még akkor is, ha tudja, hogy nem lehet, mert épp azzal tudja elérni, hogy átjöjjön a mondanivaló, ha nem szóról szóra fordítja le. Humoros szövegrészek esetében például lendületben kell maradni - mint biciklizés közben - nem lehet lelassulni, nem ülhet le a szöveg.  Hogy mennyire maradjon hű és mennyire rugaszkodhat el, arra nincs recept, pontosabban legfeljebb csak olyan, mint amikor úgy fogalmaz egy szakácskönyv, hogy annyi tejet adjunk hozzá a készülő ételhez, hogy se túl sűrű, se túl híg ne legyen. Nádasdy egyébként nem készít magának nyersfordítást, legfeljebb ha kétértelmű (ártatlan és pajzán) szövegről van szó, akkor az ártatlan jelentésréteget leírja, hogy ebbe beleépülhessen a másik is.
A lendületes haladás élménye Závada számára az Ahogy tetszik átírása során volt emlékezetes: egy vonatút során kezdett bele, sokat segített neki, ahogyan nagy sebességgel haladtak. S ha már lendületesség, szóba került a beszélgetés során a slam poetry is, Závada szerint a műfaj nagyon hajaz  a shakespeare-i vígjátékok nyelvi világára, a frappáns nyelvjátékokra, replikákra. 

Ugyancsak érdekes kérdés, hogy egy műfordító hangosan felolvassa-e önmagának a szövegeket. Nádasdy Ádám az általa tirádáknak nevezett monológokat fel szokta, mert hiszen itt igazán lényegi mondanivaló nincsen, ugyanakkor itt sem ülhet le a darab, itt is fenn kell tartani a nézők figyelmét. Ugyanakkor teljesen más a probléma, ha a rendezői koncepció az, hogy a díszes beszédet vissza kell hozni a földre, prózaibbá kell alakítani.  Így volt ez Molière A nők iskolája című darabja esetében is (Ascher Tamás rendezésében játsszák a Katona József Színházban), ám a munkafolyamat során volt egy pont, amikor Závada úgy érezte, hogy meztelenül remeg a szöveg, és a sztori talán nem elég, ide bizony kell az a bizonyos jellegzetes nyelvezet is.

S ha már a klasszicista drámaírók is szóba kerültek, Nádasdy ismét csak egy érzékletes képpel magyarázta, hogy régebben is változékony volt a korízlés. Shakespeare nagy találmánya volt, hogy a fennkölt jelenetek közé alantasakat is kevert, legjobb példa erre a Hamletben a sírásók jelenete. Nádasdy szerint egy ilyen jelenet láttán Corneille és Molière kortársai orrukat befogva, felháborodva távoztak volna a színházból.

A program során megtudhattuk azt is, hogy Nádasdy Ádám úgy érzi, vissza tud találni saját hangjához akkor is, ha hosszú ideig foglalkozik egy másik szerző műveinek magyarra fordításával, valamint Závada Péter készülő új verseskötetéről is hallhattunk néhány apró információt.

A beszélgetés felvétele visszanézhető a Hadik kávéház Facebook-oldalán.

Üzemeltető: Blogger.