Fővesztés terhe mellett
Rakka-naplók. Szökés az Iszlám Államból címmel jelentette meg a 21. Század Kiadó egy 24 éves, Szamer álnéven író fiatal szír férfi feljegyzéseit a rémuralom alatt élő város mindennapjairól. A nemzetközi híreket figyelemmel kísérve nagyjából sejthetjük, hogy mire számíthatunk, ha kézbe vesszük a könyvet, és épp ez lesz a kiadvány legnagyobb tétje is: túl tud-e, egyáltalán túl akar-e lépni bármilyen módon az előzetes olvasói elvárásokon.
A címben található műfaji megjelölés kapcsán irodalomtörténészként egyaránt eszembe jutottak neves íróink ostromnaplói és Anne Frank naplója is. A Rakka-naplókat olvasva azonban be kellett látnom, hogy mennyire naív európai vagyok. Mert bár a fentebb említett klasszikus példák az európai polgári kultúra legsötétebb pillanatairól adnak számot, s szerzőik - más-más módon ugyan, de - tényleges közvetlen életveszélyben voltak (sőt), mégis magukban hordozzák az európai polgári kultúra individualizmusát, az önmagunkkal beszélgetés önismereti, és ezáltal identitásképző, ugyanakkor átlagos, hétköznapi gyakorlatát. Az extrém helyzet, melyről beszámolnak, teszi ezeket a szövegeket fontos kordokumentummá.
A Szamer álnéven író 24 éves egykori mérnökhallgató srác feljegyzéseinek azonban radikálisan más az eredettörténete.